A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT)

Az alapító: Gaizler Gyula
1922. május 26-án Debrecenben született. Középiskoláit katolikus létére is a Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumban végezte. Ökumenikus gondolkodásának gyökerei valószínűleg erre az időre nyúlnak vissza. A Ludovika Katonai Akadémián tanult tovább, és azt 1942-ben kiváló eredménnyel végezte el. Mint ifjú tüzértiszt teljesített frontszolgálatot, majd hadifogolyként került a Szovjetúnióba, ahonnét 1947-ben térhetett csak haza. Ekkor a családi hagyomány szellemében a Debreceni Orvostudományi Egyetem hallgatója lett, s - akárcsak egész élete folyamán - ekkor sem titkolta világnézetét. Katonatiszti múltja sem lehetett jó ajánlólevél. Így történt, hogy az Egyetemről el akarták távolítani, s csak kiváló tanulmányi eredményeinek volt köszönhető, hogy az egyetemet - kitüntetéssel - befejezhette. 1957-ben már radiológus szakorvos. Az Egyetemen talált hűséges feleséget évfolyamtársa, Madarász Judit személyében, akivel 1947-ben összeházasodtak, és a férj haláláig boldog házasságban éltek. Három leánygyermekük született.
Nem lehet meglepő, hogy 1956. október 31. és november 3. között ő volt a Hajdú-Bihar Megyei Forradalmi Bizottság egészségügyeinek vezetője. E szereplés számára csaknem három évtizedes üldöztetést, majd mellőzést eredményezett. A megtorlás elől menekülve családjával együtt Budapestre költözött. Egy ideig változó munkahelyeken működhetett, majd Pesterzsébeten a Szakorvosi Rendelőintézet főorvosa lett. 1971-ben ilyen körülmények között nyerte el az orvostudományok kandidátusa címet. 1975 és 1978 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájának röntgen osztályát vezette. Szakmai pályájának további fejlődését a forradalmi múlt és a büszkén vallott keresztény világnézet megakadályozta. Ezért 1979-ban nyugdíjazását kérte. Nyilván maga sem sejtette ekkor, hogy igazi életműve csak ezután fog kezdődni.

Egy örökifjú teológus kezdeményezése
Az 56 éves ifjú nyugdíjas szinte végtelen energiáit ezen életforma nem elégíthette ki. Világi hallgatóként beiratkozott az akkor egyetemi rangú katolikus Hittudományi Akadémia nappali tagozatára, s azt - a papnövendékek között - gyorsított tanmenettel végezte el. 1982-ben avatták a hittudományok doktorává. Az új doktorok között a papokon kívül két világi volt és - valami csodálatos módon - egyedül Ő kapott "summa cum laude" minősítést...
Ebben az időben már megjelentek az ideológiai olvadás első szerény jelei. Korszerűsítették a Magyar Katolikus Egyház akkor már több, mint fél évszázados Egyházközségi Szabályzatát és e tevékenységbe világi keresztényeket is igyekeztek bevonni. Boldogult Nyíri Tamás professzornak és Guthy Andornak - a Legfelsőbb Bíróság ugyancsak mindenkor hitvalló bírájának - javaslatai alapján állt össze így egy kis értelmiségi csoport, mely az áldott emlékű Póka György püspök számára tanácsadói szolgálatot teljesített. Ezidőtájt minden január végén, a félévek közötti tanulmányi szünetben a Hittudományi Akadémia a vidéki teológiai tanárok teológiai ismeretei korszerűsítése érdekében továbbképző napokat tartott, ahová egyes világi keresztények is meghívást kaptak. Ezek között volt az immár teológiai doktor Gaizler Gyula is. Egy alkalommal felállt és szokott dinamizmusával bejelentette, hogy a maga és felesége, Judit asszony nevében havonta egyszer megtartandó teára hívja meg lakására mindama keresztényeket, akik teológiai kérdések iránt érdeklődnek. Így jött létre 1983. március 7-én a Gaizler-féle "első hétfői tea" azóta is élő intézménye. Ma már nem tudjuk igazán átérezni, hogy milyen merész tett volt ez abban az időben. Gondoljuk meg: több, mint egy fél évtizeddel a rendszerváltás előtt, előzetes hatósági bejelentés nélkül, néha száznál is több (katolikus és protestáns) világi és egyházi ember gyűlt össze, a legkiválóbb előadókat hallgatva, majd a hallottakról eszmét cserélve. Az egyik, meglehetősen ismeretlen vendégről általános volt a vélemény, hogy ő a spicli... Ezen első hétfői teák mindmáig - immár 20 éve - az ökumené jegyében folynak. A legkülönbözőbb előadók szerepelnek, s napirendre kerül szellemi életünk minden lényeges kérdése. A mindmáig szigorú alapelv szerint sohasem lehet szó napi politikáról. Nem folynak teológiai tételek fölötti viták sem, de idetartoznak a kereszténység és a magyarság alapvető problémái.
Az "első hétfő" intézménye csakhamar széles körben ismertté vált és a Házigazdában felmerült a gondolat, hogy a Magyar Tudományos Akadémiához kapcsolódóan valamiféle ökumenikus teológiai grémiumot kellene létrehozni. Ennek megvalósítására azonban akkor - a Kádár-rendszer vége felé - annak ellenére sem kerülhetett sor, hogy az Akadémia akkori elnöke, a szintén hívő keresztény Szentágothai professzor, az agykutatás világhírű tudósa is rokonszenvezett a szándékkal és az alapítási javaslatot hivatali íróasztalában tárolta.

A KÖT megalapítása és gyümölcsei
Egy ökumenikus baráti társaság még a Kádár-rendszer alatti létrehozására vonatkozó másik kísérlete volt az a gondolat, miszerint a Társaság az akkor Pozsgai Imre vezetése alatt álló Hazafias Népfront holdudvarában jöjjön létre. Ez természetesen elkerülhetetlenül bizonyos politikai függést jelentett volna, és mai szemmel csak örülhetünk, hogy végül is nem realizálódott. Egyéb - néha nem is minden feszültség nélküli - viták és elgondolások után, s a hazai vélemény- és vallásszabadság megvalósulásával 1989-ben jegyezték be immár hivatalosan a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaságot (KÖT), melynek első és alapító elnöke haláláig természetesen Gaizler Gyula volt.
Ettől kezdve a KÖT és az első hétfő egymástól - legalább is elvileg - elhatárolódtak. Az első hétfő ma is virágzik, és egyszerűen megdöbbentő, hogy az - alapítójának legmerészebb elgondolásait meghaladva - a rendezvények mai nagy konkurenciájában is létezik.
A KÖT - alapítójának évtizedeken át elfojtott és végre a felszínre tört fantasztikus tudása, képességei, lendülete, kreativitása és energiája nyomán - a diktatúra korlátainak leomlásával hihetetlenül felvirágzott. Taglétszáma ma 500 körül van, közöttük számos külföldi magyar és nem magyar. A Társaság különös gondot fordít a határainkon kívül élő magyar testvéreinkre és több hasonló, profilú külföldi egyesülettel is élő kapcsolata van. Az alapító elnök kezdeményezése volt a kezdetben reménytelen ügynek látszó "Ökumené" folyóirat, mely ma már a 9. évfolyamában jár. E folyóirat részben németül is megjelenik, és határainkon túl is ismert. A kezdeti időkben folytatott vita után a Társaság működését egy időben a keresztény-zsidó párbeszéd kérdéseire is kiterjesztette.
A KÖT - alapítójának szellemében - szigorúan őrzi az egyes egyházaktól való függetlenségét. Jóllehet a tagok között lelkészek és magasabb egyházi személyiségek (egy érsek is) vannak, a Társaság egyik egyházhoz sem tartozik, de tagjai egyházuk hűséges hívei, akik kitartó aprómunkával, a kölcsönös elfogultságok és gyanakvások feloldásával készítik elő azt, hogy Krisztus keresztény népének egysége előbb-utóbb megvalósulhasson. Ebben is alapító elnökünk példáját követjük.
Gaizler Gyula kiapadhatatlan energiái azonban nem álltak meg a KÖT keretei között. Oroszlánrészt vállalt a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának és a Magyar Bioetikai Társaságnak megalapításában. Számtalan tevékenysége mellett teológus-orvos-íróként is működött. Az Úr harmadik műve írása közben szólította magához
Mintha érezte volna, hogy kevés ideje van már hátra. Két végén égette a gyertyát. Utolsó éveiben a keresztény bioetika hazai megalapozása foglalkoztatta elsősorban. Három (!) különböző egyetemen oktatott, hogy napjaink erkölcsi nihil-jében újra elvethesse a keresztény etika magvait. Egy héttel halála előtt azt kívánta, hogy a helyettese által tartandó egyetemi előadáson valami módon legalább jelen lehessen...
Utolsó éveiben - késői kárpótlásként - záporoztak felé a különböző megtiszteltetések. Ezek közül itt csak egyet említsünk meg: a pápai "Academia pro vita" tagságát. A különböző kitüntetések azonban csak a hiúságok hiúságát jelentenék, ha azok mögött nem az igazi emberi és szellemi nagyság állna. Az utóbbi időben ökumenikus körökben Európa-szerte ismert és elismert személyiséggé vált, aki a Vatikántól Angliáig és Spanyolországtól Lengyelországig sokoldalú nyelvtudásával is számos konferencia résztvevője és előadója volt. Németül, franciául, angolul és oroszul beszélt. Idő előtti halálával a magyar szellemi élet egyik nagyját veszítette el.
A Gaizler-féle "első hétfői tea" és a KÖT mind a mai napig egymástól elvileg függetlenek. Ugyanakkor azonban mai napig a Gaizler-féle lakásban - az özvegy: Judit asszony vendégszeretetét élvezve - folynak az első hétfői előadások, melyeket minden esetben a KÖT elnökségi és választmányi tagjainak ülése előz meg. A KÖT azonban évenkint legalább egy alkalommal - utóbbi években rendszerint az Albert Schweitzer Otthonban - többnapos konferenciákat is tart; ezeknek általában egy-egy vezértémája van.

Egy vonzó társaság
E lexikális adatok áttekintése után azonban próbáljuk meg ennek a kétarcú jelenségnek (KÖT / első hétfő) kissé az emberi és lelki hátterébe legalább egy rövid bepillantást nyerni. Mint már említettem, a kezdetek még a Kádár-féle, ún. "szocialista" Magyarország időszakába nyúlnak vissza. A közelmúltban a magyar Parlamentben az ügynök-törvénnyel kapcsolatos izgalmak utólag is bizonyították, hogy az első több, mint fél évtized félelmei nem voltak alaptalanok: a teák résztvevői valóban a tűzzel játszottak. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - a kialakulófélben levő közösségben már abban az időben is fontos szerepe volt számos jelentős, elkötelezetten keresztény egyházi és közéleti személyiségnek is. Ezeknek jelentős része napjainkban is él, mások azonban már elhunytak. Engedtessék azonban meg, hogy itt legalább néhányat közülük megemlítsek.
A boldog emlékű Guthy Andor a Legfelsőbb Bíróság bírájaként a 70-es évek folyamán vonult nyugalomba. Katolikus hitét egész életében nyíltan megvallotta. Nyugdíjas napjaiban szelíd mosollyal mesélte, hogy a Rákosi-korszakban voltaképpen minden héten a Szentlélek elleni bűnt követte el, amikor heti villamosbérletet vett, hiszen ez által azt remélte, hogy még a hét végén is szabad lábon lesz...
Ma is elevenen él Gyökössy Andornak, az angyali lelkületű református lelkipásztornak és teológiai írónak áldott emlékezete, aki haláláig a Közösség egyik mértékadó személyisége volt, és csodálatos ökumenikus lelkületéről volt ismert.
Ma is közöttünk él id. Hafenscher Károly evangélikus lelkipásztor, aki hosszú éveken át a megigazulás tanát tanulmányozó római katolikus-evangélikus teológai bizottság tagja volt; tevékenységük gyümölcse a megigazulásról szóló, 1999. október 31-én a témáról majd fél évezreddel ezelőtt már elhíresült Augsburgban aláírt Közös Nyilatkozat.
Mind a mai napig tartja a lelki közösséget a Társasággal Solt Pál, aki 1990 és 2002 között a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt. A Központi Szeminárium prefektusaként lett tagja a közösségnek Bábel Balázs, a mai kalocsai érsek. Itt említem meg a református szociológus Szesztay Andrást, akinek lengyel katolikus feleségével kötött házassága az ökumenikus szellem messze világító példája, házasságukat annak idején Wojtyla krakkói érsek, a mai II. János Pál pápa előtt kötötték. Keresztes Sándor a "szocialista" időszak után ismét helyreállt vatikáni-magyar diplomáciai kapcsolat időszakának első nagykövete lett. Itt kell megemlíteni ama számos katolikus, református, evangélikus, metodista és baptista értelmiségit, akik az első hétfők többé-kevésbé szorgalmas látogatói és/vagy előadói. Előadóink között nem egyszer püspökök is szerepelnek.
Őszintén megvallva állandó zavarban vagyok, ha 20 esztendős múltunk résztvevőinek minősítésére kerülne a sor, hiszen az eső hétfői tea és a KÖT élete annyira egybefonódik, hogy az "első hétfői tea" résztvevőinek, valamint a KÖT tagságának a szétválasztása gyakorlatilag csaknem lehetetlen; de talán ez nem is olyan nagy baj.
Gaizler Gyula dinamikus tevékenységei eredményeképpen a Kárpát-medence egész területéről és Ausztriából is vannak tagok, érdeklődők. Nem véletlen, hogy még 1995-ben, Gaizler Gyula kezdeményezésére a KÖT "Ökumené" címmel folyóiratot indított. Meg kell gyónnom, hogy amikor e terv felmerült, én alelnökként nem lelkesedtem az elgondolásért, mert irreálisnak tartottam. Alapítónkat azonban az élet igazolta, hiszen - halála után hosszú évekkel - nemcsak hogy ma is él a folyóirat, hanem német nyelvű kivonatos változata is megjelenik.

Előadásaink
Az első hétfők alkalmából eddig több, mint 200 előadás hangzott el a legkülönbözőbb témakörökből. Nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy itt - ízelítőül, szinte ötletszerűen - jó pár előadás témáját megemlítsem. Így:

• "Nincs emberem" - a magányosság problémái (GYÖKÖSSY Endre)
• Töprengő gondolatok az eutanáziáról (GAIZLER Gyula)
• A közgazdaságtan mint normatív tudomány (HORVÁTH János)
• A Vatikán és a Lutheránus Világszövetség hivatalos dialógusa (HAFENSCHER Károly)
• A gyermekáldás elősegítése manipulácós eljárásokkal (RÉTHELYI Jenő)
• A házasság szabadsága és felbonthatatlansága jogi szemmel (ZLINSZKY János)
• A magyar népesedési helyzet problémái (ANDORKA Rudolf, VARGA Domokos, FEKETE Gyula)
• Családkérdés a közvélemény szemével (TOMKA Miklós)
• A vegyes házasság (SZESZTAY András)
• A keresztény autonómia Erdélyben és Magyarországon (KERESZTES Sándor)
• A mesterséges intelligencia távlatai (ASZALÓS János)
• "Missio hungarica" - Magyarország missziós terület (BARLAY Ö. Szabolcs)
• A modern agytudat-elméletek és a kereszténység (SZENTÁGOTHAI János)
• A felszabadulási teológia néhány problémája (MEDVIGY Mihály)
• A csángó-magyar népcsoport múltja és jelene (DOMOKOS Pál Péter)
• A gyógyszerkutató felelőssége (FEKETE Márton)
• A Keresztény Ökumenikus Diákegyesület tevékenysége (PÁNGYÁNSZKY Ágnes)
• Közéleti felelősségünk (SOLT Pál)
• Az ortodox kereszténység Magyarországon (KALOTA József)
• Krisztusi hit és nemzettudat a családi nevelésben (NÉMET Géza, NÉMETH Zsolt)

Még egyszer hangsúlyozom, hogy a válogatás ötletszerűen történt; de talán így is látszik, hogy a legtágabb területről származó mennyi fontos téma és mennyi kiváló - ma is élő vagy azóta sajnos halott - előadó szerepel az ötletszerű felsorolásban.

Az "alulról" jövő ökumenikus kezdeményezés termékenysége
Eddigi múltunkra visszetekintve egy érdekes tapasztalati megállapítás tehető. A KÖT és az első hétfő egyaránt lényegében keresztény világi kezdeményezés. Nem mondható, hogy bármelyik hazai egyház hierarchiája részéről ellenszenvet vagy rosszallást éreznénk, sőt a különböző egyházak hierarchiájából is vannak tagjaink. Mégis az az egyéni tapasztalatom, hogy - legalábbis hazánkban - az élő ökumenikus mozgalom elsősorban az egyházak alsó szintjén zajlik; az évenkinti hivatalos "ökumenikus napok" ugyancsak hivatalos közös istentiszteletei mintha itt-ott csak letudnivaló feladatok lennének... Egyébként az elmúlt 20 év alatt a Gaizler-féle kezdeményezések alapján tartott több mint 200 összejövetelen ugyan nagyszerű alkalmunk volt a különböző magyarországi egyházak lelkületének megismerésére, de nem emlékszem egyetlen olyan alkalomra sem, melynél szeretetlen hitvitákra került volna a sor.
Az elmúlt két évtized folyamán abból a közösségből, melynek Gaizler Gyula a forrása, különböző elágazások (sohasem szakadások!) is létrejöttek. Keletkeztek időközben - tőlünk teljesen független - olyan közösségek is, melyek többé-kevésbé rokon szelleműek velünk. Jelenleg 23 olyan közösség van, melyekről úgy érezzük, hogy lelkiségük bizonyos vonatkozásban velünk is rokon. Itt talán csak a Magyar Bioetikai Társaságot, a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságát és a Keresztény Ökumenikus Diákegyesületet szeretném megemlíteni. Ez utóbbihoz való kapcsolatunkat különösen fontosnak tartjuk, hiszen onnan várható az, hogy a szükségszerűen elöregedőfélben levő KÖT idővel megfiatalodjon.

HELLER György: 20 éves az "első hétfő". A KÖT 2003. március 3-i rendezvényén elhangzott előadás szerkesztett változata.