Az ökumenikus mozgalom sodrásában

Ökumené
A magyar "ökumenikus" szó az ógörög "oikoumené" kifejezésből származik. Eredetileg a "sátor", "ház", "család", "emberiség" jelentésekben volt közismert, vagyis valamilyen emberi közösséget, egységet jelölt. Később az "egyetemes" jelentésben volt használatos. Az indoeurópai és szláv nyelvekben, valamint a magyarban sajátosan a keresztények, a keresztény felekezetek legújabbkori egységtörekvéseit összefoglaló kifejezés.
A jelzőt a világvallások párbeszédének leírására is használják, érdemes azonban fönntartanunk a fönti, keresztény mozgalom neveként, mivel a vallások közötti és a kereszténységen belüli párbeszédek célja alapvetően különbözik.
A vallásközi párbeszéd célját a lelkiségi és kulturális tanulás mellett így írhatjuk le: "Nincs esélyünk a fönnmaradásra világetika nélkül. Nincs világbéke vallásbéke nélkül. Nincs vallásbéke a vallások párbeszéde nélkül." (Hans KÜNG)

Az alap: Jézus Krisztus egységre szólító szava
"De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (Jn 17, 20-21)
Jézus azért könyörgött Atyjához, hogy egyrészt követőit ne osszák meg ellenségeskedések és terméketlen viták. Másrészt azon egységet képzelte el követői számára, amely közte és Atyja között volt. Ezen egység emberi viszonyokra fordítva a párbeszéden, egymás elismerésén és kölcsönös szolgálatán alapuló egységet jelenti (communicatio » communio).
Jézus Krisztus szerint éppen emez összhangról ismeri el és föl a világ, hogy a keresztények a létezést megálmodó és fönntartó Isten üzenetét, megváltásról szóló jó hírét hirdetik élettel és szóval, lélekben és igazságban.
"Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, mindenkinek úgy adva részt, ahogy Ő akarja. (...) Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk (...); és mindnyájunkat egy Lélek itatott át." (1Kor 12,11.13)
Az "egység lelkülete" nem merev egyformaság, hanem egyfelől a keresztény életstílusok lényegi azonosságát, másfelől pedig a jézusi Üzenet tartalmának sokféle, de nem ellentétes megértését és kifejezését jelenti - ugyanazon Lélek indíttatása által.
Ha a keresztények elhanyagolják az egység lelkületét, nem veszik a fáradtságot, hogy megismerjék, megértsék és megszeressék egymást, akkor ennek közösségük - az Egyház - fő feladata, az örömhír hirdetése látja kárát.

A cél: az Egyház látható egysége
A keresztények Istenben háromságos egységet ismernek föl, Jézus Krisztus követésre szólító szavában pedig meghívást e közösségbe. Ez alapvetően meghatározza egymás közötti viszonyaikat, vagyis az Egyház benső közösségét, valamint viszonyukat a környezethez is, vagyis az Egyház küldetését.
Ebből fakad, hogy az Egyház benső közösségében a valódi sokszínűséget befogadó és elviselő egységnek, illetve a teremtett és társadalmi környezet iránti felelősséget fölvállaló küldetés egységének fölismerhetőnek kell lennie a keresztények és a világ számára.
Az ökumenikus törekvések végső célja tehát az, hogy megteremtsék az Egyház hitének megvallásában és intézményeiben, illetve életében és erkölcsi cselekvésében a látható egységet.

Az eszközök: megismerés, párbeszéd és közös cselekvés
Az ökumenikus mozgalom története arra tanít, hogy a különbségek legyőzése gyakorta egyszerűen az ismeretek meglétén múlik. Amit nem ismerünk, az idegen, fenyegető, azt távol tartjuk magunktól. Csakhogy mindannyiunk tapasztalata, hogy ugyanazon elképzelést többféleképpen lehet megvalósítani, ugyanazon eseményt többféleképpen lehet ünnepelni. Ha a különbségek mögött a lényeg rejtve marad, akkor válik a különbség elidegenítővé. Ha azonban fölismerjük a közös lényeget, a különbség gazdagsággá változik.*
"A beszélgetés, legalábbis módszertanilag és ideiglenesen, a felek egyenlőségét jelenti az emlékezet közös felülvizsgálata, a megosztott felelősség és ama törekvés jegyében, amely az elszakadás okozta nehézségek legyőzését célozza. Más szavakkal: a párbeszéd helyreállítja az időt. A közös szándék a jövő együttes megalapozására és szóhoz juttatására (...) irányul." (Ghislain LAFONT OSB)
Az Egyház küldöttek közössége, nem önmagáért van. Ezért az ismerkedés és a párbeszéd alapján és közben - ideiglenesen átlépve a hitvallási és intézményes különbségeket - a keresztényeknek és közösségeiknek képesnek kell lenniük együtt dolgozni a világért, és egy irányba tartó válaszokat kell adniuk a kortársaik előtt álló fontos kihívásokra.

A (csoport)lélektani alapkérdés: hová és kinek köteleződünk el?
A keresztény hit szerint személyiségünk magvában mint szentélyben Isten Szentlelke rejtőzik. Hozzá fordulva lesz testünk-lelkünk a Lélek templomává. Mindazok, akik elkötelezték magukat Jézus mellett, mert Benne a személyiségükben rejlő Lélek által Krisztust ismerték föl, és remélik, hogy meghívottak a végső lakomára az Atya asztalához, egyúttal és szükségképpen közösséget alkotnak egymással. E közösség jele e remélt egyetemes üdvösségnek, és eszköze is: a másokhoz küldetés révén.
Miképpen lehetséges, hogy e keresztények nem ismerik föl a más felekezetben élő testvéreik lelke mélyén ugyanezen elköteleződést, megtérést és reményt? Hiszen az egy Jézus Krisztus mellett döntöttek.
E döntést nem függetlenül hozzuk ama történeti és kulturális körülményektől, amelyek személyiségünk külsőbb rétegeiben meghatároznak bennünket. Ezért a megismerés, a párbeszéd és a közös cselekvés során meg kell különböztetnünk a saját és a másik önazonosságának különféle rétegeit, ezek ugyanis különböző érvénnyel köteleznek bennünket a saját közösségünkben és a másikat az ő közösségében.

Mit jelent tehát ökumenikusnak lenni?
Az ökumenikus törekvések alapja egyfelől Jézus Krisztus egységre szólító szava, másfelől azon keresztény tapasztalat, amelyben ráismerünk a sokféleségben is az egységre, illetve az a világ előtti szégyen, hogy az Isten emberszeretetét hirdetők megosztottak.
Ökumenikus keresztény az, aki a felekezeteket és a hívőket önmegértésükben, viselkedésükben mélyen átalakító egységmozgalom párbeszédes lelkületével azonosul, és ezen elkötelezettséget a maga képességei és lehetőségei szerint másokkal közösségben gyakorolja. Ha a keresztény egységtörekvést, az Egyház látható egységének megteremtését élete gondjának tartja, minthogy Jézus Krisztus egységre szólító szavát viseli szívén.

Ökumenikus látomás: közelebb Krisztushoz - közelebb egymáshoz
Ha egyszer az üdvösség történetében a keresztények valamilyen, ma még alig elképzelhető, látható egységben lesznek, azokat, akiket valaha protestánsoknak neveztek, a Lélek megtapasztalásán alapuló megkülönböztető lelkiség fogja jellemezni.
Akiket római katolikusoknak neveztek, azokat a Lélek az egyetemesség iránt teszi majd érzékennyé. Akiket pedig ortodoxoknak neveztek, azok az "őseink hagyományában" megmutatkozó, az Egyházat vezető Lelket mutatják majd föl.
A Lélek így gyűjt majd egybe bennünket Jézus Krisztus köré, mint "egy Atya gyermekeit". A megkülönböztetés, az egyetemesség és a hagyomány egymást átjárva mindannyiunk kincse lesz.

OROVA Csaba

* Egy kulturális hasonlattal élve: mennyire más a magyar és a török tánc ritmusa, mozdulatvilága, utóbbi mennyire idegennek tűnik számunkra. Ha azonban fölismerjük, hogy mindkettő kifejezheti a nász örömét, akkor az idegen török tánc már közelebb kerül hozzánk, esetleg örülni is tudunk a másik örömének, ettől még önazonosságunk megmarad. A keresztény egyházak közötti eltérések tekintélyes része kulturális különbség.