Szívügyünk az egység

A KÖD tevékenységét alapjaiban körbejárva, csak akkor érdemes beszélnünk az elkötelezettségről, ha meg vagyunk győződve arról, hogy amit csinálunk, az pótolhatatlan. Személyesen Te meg én kellünk ahhoz, amiről itt szó van: nem csupán szervezési és technikai ügyekről, hanem a vágyról, a célról, a föladatról.

Közös föladatunk
A cél, a föladat személyes és közös elkötelezettséget igényel, ez nem (után-)pótolható. A vágyból, a célból úgy lesz föladat, ha átgondoljuk őket. Ez nem takarítható meg, s az sem, hogy azután tegyük a dolgunkat, kiválogassuk az eszközöket.
Ha gyümölcsöt terem a közös vállalkozás, az éppen az lesz, hogy jönnek majd utánunk a többiek: az utánpótlás, akik majd újra elköteleződnek, gondolkodnak és kiválasztják a pótolható eszközöket.
Ami rajtunk múlik tehát, az a személyes és közös elkötelezettség a cél iránt, az ebből fakadó föladat átgondolása, és ennek a föladatnak az elvégzése. Ha barátságokra nyitottan és vonzóan végezzük a dolgunkat, lesz utánpótlás.
Mi a vágyunk, amiért bekapcsolódtunk a KÖD tevékenységébe?* Mi a KÖD közös célja? Az én vágyam a keresztények közösségének, az Egyháznak a látható egysége, olyan egység, amilyenre Jézus is vágyott.
Noha van alapító okirata és küldetésnyilatkozata a KÖD-nek, de a vágyat, amely létrehozta, újra el kell sajátítanunk. Hiszen nem mi vagyunk az alapítók, a barátaink hívtak, és jöttünk, mert rokonszenves volt valaki vagy valami a KÖD-ben.
Meg kell tudnunk fogalmazni a KÖD célját, ahogy mi látjuk, személyesen és közösen. Hagyományba kapcsolódunk, de ez semmiképpen nem mentesít a személyes és közös új elkötelezettség alól.
Ezért javaslom, hogy mielőtt egy új választmány dolgozni kezd, gyűljék össze egyszer tehermentesen és zártan: gondolja át a célt, és fogalmazza meg saját képét arról, hogy miképpen képzelte Jézus az egységet, hogyan alakult ez az Egyház életében, az egység milyen mintáit képzeli el az ökumenikus mozgalom, és milyen éves föladatok körvonalazódnak mindebből számunkra (anélkül, hogy döntenénk)?

1. A keresztény egység meghirdetése
Ugyanazon Lélek munkálja az egység vágyát az ökumenikus mozgalomban, Aki az ember Jézust e vágyra ihlette. A KÖD az ökumenikus mozgalom része, föladatai e közös vágy konkrét, itt és most megvalósítására vonatkoznak.
A KÖD célja, hogy megtegye a tőle telhetőt az egységért. Az egység, amely rajtunk múlik: a XXI. század elején, a mi sajátos magyar (budapesti) körülményeink (lelkészségek, egyházak, kérdések) között. Milyen alapföladatok következnek tehát mindebből a KÖD számára?
Amit csinálunk, nem propaganda, hanem igehirdetés, minden keresztény hivatása. Az Igét soha nem mondhatjuk ki a maga teljességében, de adott pillanatokban és helyeken, sajátos körülmények között egész találóan megfogalmazhatjuk egy-egy vonását, a Lélek segítségével.
A KÖD legfőbb keresztény hivatása, hogy az Evangélium egységre szólító üzenetét hirdesse itt és most, a mi budapesti kapcsolatainkkal és egyetemi lelkészségeinkkel bebútorozott világunkban. Vannak körülöttünk olyanok, akikben már megvan a vonzódás az egység megélésére, és mégsem találják a KÖD-öt.
Vannak olyanok is, akikben számos tévképzet él az ökumenizmusról. Legyünk tudatában annak, hogy az egység Lelke bennünket használ, a mi kezünket, értelmünket és vonzódásunkat, hogy őket elérjük.
Bárhányszor tréfálkozunk is a nevünkön, már az is hirdetés: Keresztény - Ökumenikus - Diák - Egyesület. Valósághű elnevezés is ez: amit csinálunk, bolyongás a mai viszonyok homályában, ahol a sík, nyílt terep is labirintusnak tűnik, ugyanakkor van a kezünkben iránytű, és nem vagyunk egyedül.
Ezért javaslom, hogy amikor meghirdetünk egy hétvégét, programot tervezünk, BÖBE-t szervezünk, vagy logót, plakátot készítünk, vendégeket hívunk, akkor tartsuk szem előtt, hogy mindenekelőtt az egységre szólító Igét hirdetjük. Legyen ez a mércénk.

2. Az ökumenikus eredmények földolgozása
Az ökumenikus mozgalom egészen hihetetlen eredményeket ért már el a szívekben, az együttműködésben és a teológiában. Ezeknek köszönhetően ülünk le például egymás mellé a KÖD-ben.
Ennek következtében lépünk rá magunk is az egység útjára. Vannak elődeink és előzményeink, vannak már kitaposott ösvények, nem is kevés. Kitaposták a mozgalom korábbi nemzedékei, és meg is fogalmazódtak közös nyilatkozatokban, a párbeszédek dokumentumaiban.
És mindezzel együtt az ökumenikus mozgalom - számos elkötelezettje szerint - válságban van. Nem léphetünk tovább a gyakorlatias együttműködésnél, ha a párbeszédek eredményei nem kezdenek végre működni: ha nem hatnak az istenképünkre, az egyházképünkre, a lelkiismeretünkre.
S maga az együttműködés is megakad, ha nem válunk érzékennyé a hitközösség egységét mai is bontó beidegződéseinkre. Az ökumenikus eredmények földolgozása sokrétű föladat, benne bontással és építéssel, szervezési és szervezeti kérdésekkel, gyakorlattal és teológiával, imádsággal.
Ezek között nem lehet válogatni, legföljebb erős hangsúlyokat kijelölni a KÖD számára. Tegyük is meg ezt, engedjük hatni az eredményeket. A tervezés és a tevékenység során mindig tegyük föl a kérdést: hozzájárulunk-e valóban, itt és most, az ökumenikus ismeretek bővüléséhez, az ökumenikus gondolkodásmód kialakulásához, az egység lelkületének formálásához?

A) A párbeszédek eredményeinek tanulmányozása
Krisztuskövető emberek baráti beszélgetéseiben, teológusok párbeszédeiben, a gyakorlati együttműködéshez szükséges párbeszédek során. Az ökumenizmus azon ritka mozgalmak egyike, amelyeknek hagyománya a párbeszéd.
A KÖD-nek mint helyi ökumenikus mozgalomnak is vannak eredményei a párbeszédben: Magyarországon úttörő a személyes egységélmény átadásában (pl. hétvégék), az értelmüket edző fiatalok értelmes megszólításában (pl. BÖBE). A párbeszédre ezért fektessünk még nagyobb hangsúlyt: a párbeszéddel az egység útját és módszerét hirdetjük és mutatjuk meg.

B) A vallásközi párbeszéd és az együttműködés a társadalmi gondok enyhítésében
A keresztények közösségeinek még szakadozott állapotukban is kifelé szól a hivatása. Történelmi föladatunk idősebb testvéreink, a zsidóság szavának a meghallgatása. Szót kell értenünk a nem keresztényekkel, és tanulnunk kell az őszinte istenkeresés más hagyományaiból.
Azonfölül, az Evangélium nekik is szól. A világ öröme és gondja a mi örömünk és gondunk is, a mi örömünk és felelősségünk pedig az értelmes szabadság a hazában és Európában, sőt azon is túl. A mi fájdalmunk a romák fájdalma és azoké a nőké, akik nem élhetnek a férfiakkal azonos jogaikkal.
A mi felelősségünk a teremtés épségének megőrzése. Mindez tehát nem hab a tortán – mégis föl kell tennünk a kérdést, amikor tervezünk és cselekszünk: ezek sajátosan a KÖD föladatai? E pályán ugyanis korántsem vagyunk egyedül, míg a keresztény egységet csak néhány tucatnyian munkáljuk széles e hazában.

3. Az ökumenikus vezetőképzés
A KÖD egyfajta vezetőképző, egymás tanítványai vagyunk. Igen, valóban olyan értékes tapasztalatokra tehetünk itt szert, amelyek más területeken is hasznosíthatók. Csakhogy itt elsősorban ökumenikus vezetőképzőről van szó, kétféle értelemben is: az ismereteket és a módszert, a hozzáállást tekintve.
Evangélikus, református, római katolikus, ortodox fiatalokként nem pusztán az a dolgunk, hogy közösen oldjunk meg gyakorlati problémákat, hanem hogy egységre neveljük magunkat, ezáltal a környezetünket és az utódainkat.
Letehet az asztalra bármit az ökumenikus teológia, ha nincsenek erre érzékeny lelkű és értelmű emberek, ha nincs, aki befogadja, nem lesz hatása. Küldetésünk van a következő nemzedék felé, ahogy a KÖD-ből távozók felé is van.
Tíz év alatt több tucat keresztényt fogott hálójába az ökumenikus mozgalom a KÖD révén, s most sokfelé dolgoznak, de vajon hánynak van módja ama tapasztalatot és fölfogást érvényre juttatni, amelyet a KÖD-ben szerzett?
Hol jutnak vezető ökumenikus szerephez a távozók? Azt javaslom, hogy a baráti kapcsolat megtartása mellett ösztönözzük is őket, hogy saját, már nem egyetemi környezetükben is éljék ökumenikus hivatásukat.
Eszköze lehet ennek a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT). A KÖD (volt) tagjai, ha már nem a diákok életét élik, részt vehetnének a KÖT-ben, hogy más körülmények között is munkálkodjanak az egységen.

4. A részvétel a nemzetközi mozgalomban
Egy mozgalomnak nincs jól körülhatárolható tagsága: vannak a radikálisan elkötelezettek, az őket is túlszárnyaló örök forradalmárok, a gondolkodás emberei, a csöndes tevékenykedők, a hangemberek, a tétovázók, stb.
Mindannyiunkban van mindegyik tulajdonságból, természetesen más-más arányban. Az ökumenikus mozgalom ima- és munkaközösségek, baráti és akadémiai társaságok világméretű és testvéries szövetsége.
Célja a keresztények látható egysége, s ahogy az Egyház egyszerre egyetemes és ugyanakkor a helyi egyházakban áll fönn, az ökumenikus mozgalom is világméretű, s ugyanakkor (például) a KÖD-ben megvalósul, többek között a tevékeny jelenléttel a nemzetközi szervezetekben és találkozókon.
A javaslatom az, hogy e részvétel elsősorban ne mézesmadzag legyen a bekapcsolni kívánt személyek felé, hanem annak a közös munkának és gondolkodásnak, vezetőképzésnek a helye, amelyet mi helyben nem tudunk kivitelezni, amely túlmutat rajtunk.
Az ökumenikus mozgalomba való bekapcsolódást hozzuk létre mi a KÖD-ben, a nemzetközi részvétel pedig ezt erősítse és mélyítse el. Ebben lesz segítségünkre a kiküldés megfelelő eljárásmódjának kialakítása.

Egy háló csomópontjában
Az ökumenikus mozgalom egy háló, melynek egyik csomópontja a KÖD. Hogy e csomópont erős legyen, föladatunk a megújulás, a meghirdetés, a keresztény egység munkálása túl a gyakorlatias együttműködésen, az ökumenikus vezetőképzés és a többi (nemzetközi) csomópontra való figyelés. Ezek alapján szervezhetnénk a KÖD választmányának munkáját is, egy-egy föladatra alcsoportokkal és felelősökkel.
Az én egész egységről alkotott képemet változtatta meg a KÖD: korábban azt gondoltam, hogy az egység ügye észügy: a teológiáé, de nem, az elkötelezett krisztuskövetőké, akik között akadnak teológusok.
Azt gondoltam, hogy a mozgalom puszta szervezői munka, és ez a szervező alkatúak dolga, de nem: a csapatban együtt dolgoznak gyakorlatiasak és merengő teológusok. Van egy gyönyörű szép kifejezés erre: szívügy.
E szót nagyon kedvelem, mert együtt van benne a valóság két oldala: a lelkem mélyi vágy és a gyakorlati cselekvés. Az ökumenikus mozgalom szívügye pedig az egység.

Az ökumenikus diákmozgalom 110. évében, a KÖD 10. születésnapján,
OROVA Csaba

* A szöveg ugyan a Keresztény Ökumenikus Diákegyesületről szól, megváltoztatva a megváltoztatandókat azonban érvényes más, akár nemzetközi ökumenikus szervezetekre is.